Gazdi vagyok, kutyatréner vagyok. Ezekkel egyidőben ember is vagyok. A kutyaoktató is ember. Bizony, nekem is vannak nehézségeim mind belső, mind Bobbyval, mind a környezetemmel és ezek összefonódásaival kapcsolatban. Nem vagyok tökéletes és nem is szeretném ezt elhitetni senkivel. Vannak mélyen berögzült sémáim, viselkedési mintáim, amiket nem olyan könnyű levetkőzni és hátrahagyni. Nem csak a kutyáknak, nekünk sem egyszerű “áthuzalozni” a zsigerből jövő reakcióinkat. A türelmet nem csak a kutyánk, hanem magunk felé is gyakorolni kell, időt adni és hagyni, ami magunk irányába talán még nehezebb (különösen a mai “mindent most és azonnal” világban). Nekem is nehéz.
Nagyon érdekes volt megtapasztalni az elmúlt években, hogy bármibe is kezdtem, ugyanazok a minták rajzolódtak ki. Például úszástanulás közben a vízben rettegtem, ha nem ért le a lábam, ha nem volt körülöttem kapaszkodó, ha fel kellett feküdnöm a hátamra és nem láttam, mi történik, teljes kontrollvesztéssel járó kiszolgáltatott helyzetnek éreztem. 
A kutyaoktató és mester tréner képzések, valamint ezzel párhuzamosan Bobby örökbefogadási folyamata kapcsán nagyon hasonló érzések törtek felszínre, kiderült, hogy borzasztóan nehezen engedem bele őt (és magamat) más kutyákkal való kapcsolódásba (a “mélyvízbe”). Persze ennek van egy erős oka és alapja (ahogy úszásnál is volt), mégpedig hogy bármilyen cuki, kedves és barátságos is a fizimiskája, ami miatt sokak számára ez nem hihető, rendkívül érzékeny (támadékony) volt más kutyákra és emberekre. Bennem ez pedig nagyon erősen nyomogatta az úszásból már oly jól ismert “jajj, mi lesz, ha baj történik” gombot. Ez egy nagyon mély önismereti és kioldó út számomra Bobbyval. Szépen lassan jöttek, jönnek a felismerések, a megértések, az elfogadások. És ezekkel együtt a leküzdhetetlennek tűnő akadályok is. Kirajzolódnak a félelmeim, hogy milyen terheket lenne jó lepakolnom magamról. Épp ezért gondolom úgy, hogy a mindennapi életben nem csak a kutya, hanem a gazdi határait is illik/illene tiszteletben tartani és megtartani. Nem lehet valakit erőszakkal átrángatni egy olyan hídon, amihez még nem ért oda. 
A kutyaoktató és mester tréner képzések, valamint ezzel párhuzamosan Bobby örökbefogadási folyamata kapcsán nagyon hasonló érzések törtek felszínre, kiderült, hogy borzasztóan nehezen engedem bele őt (és magamat) más kutyákkal való kapcsolódásba (a “mélyvízbe”). Persze ennek van egy erős oka és alapja (ahogy úszásnál is volt), mégpedig hogy bármilyen cuki, kedves és barátságos is a fizimiskája, ami miatt sokak számára ez nem hihető, rendkívül érzékeny (támadékony) volt más kutyákra és emberekre. Bennem ez pedig nagyon erősen nyomogatta az úszásból már oly jól ismert “jajj, mi lesz, ha baj történik” gombot. Ez egy nagyon mély önismereti és kioldó út számomra Bobbyval. Szépen lassan jöttek, jönnek a felismerések, a megértések, az elfogadások. És ezekkel együtt a leküzdhetetlennek tűnő akadályok is. Kirajzolódnak a félelmeim, hogy milyen terheket lenne jó lepakolnom magamról. Épp ezért gondolom úgy, hogy a mindennapi életben nem csak a kutya, hanem a gazdi határait is illik/illene tiszteletben tartani és megtartani. Nem lehet valakit erőszakkal átrángatni egy olyan hídon, amihez még nem ért oda. 
Az én hidamhoz vezető, nehézségekkel, akadályokkal, félelmekkel teli rögös úton és folyamatban kaptam, kaptunk, kapunk segítséget Láthatatlan Póráz Módszer & Program – Dömötör Júlia szakmai oldalatól, akinél az oktató- és mesterképzést is végeztem. Nemrégiben befejeztük nála a 12 hetes Kutyajogsi programját, amiben Bobby és én is sokat oldódtunk a többi kutyus között. A mindennapi életünkben azóta sokkal szebben és enyhébben reagál más kutyák közeledésére. Még bőven van előttünk út, amit meg kell tennünk, de már nagyon sok van mögöttünk is. Nem tudom, mivel érdemeltük ki Juli megtartó támogatását, de nagyon-nagyon hálás vagyok érte. Azt gondolom, a mai világban nagyon ritka kincs az, amit ő ad az embereknek és kutyáknak magából és az élet többi területén is nagy szükség lenne még több ilyen emberre és effajta jelenlétre.
Hálásan köszönünk mindent Bobbyval! 
